Én és a zene (Fanny)

Sziasztok!
Mielőtt elkezdenék ömlengeni a kedvenc együttesemről, az Evanescence - ről, elárulok néhány dolgot arról, hogy hogy vagyok én a zenével:

 Nekem a fejemben is egy tracklist van. Ha nem hallgatok zenét, akkor is. Minden pillanatban megy valamilyen dal a fejemben, zenével kelek, zenével fekszem, ha két percre felriadok az éjszaka közepén, akkor is hallok valamilyen dalt belül az agyamban. Ez persze néha megnehezíti a koncentrálást, de legalább minden napomnak, minden percemnek ad valamilyen hangulatot.
És most dobpergééést egy fantasztikus bandának:

EVANESCENCE

 Kilenc éves koromban ismertem meg őket, amikor valamilyen égi jel hatására mindenhol az ő nevükbe botlottam. Mostanra már az életem részévé váltak, nélkülük egy telljesen más ember lennék, sok mindent tanultam tőlük, és sok mindent éltünk át "együtt". Sokan azt mondják rájuk, hogy depressziós, szomorú zenéket játszanak, de ilyet csak az mond, aki nem ismeri a stílusukat, aki nem lát át a szomorú szövegeken. Persze, ahhoz el kell telnie egy kis időnek, hogy megszokd őket és rátalálj olyan rejtett gyöngyszemekre, mint például az Anywhere és a So Close, ami szerintem a világ két legszebb dala. Nem, az Evanescence dalai, ha az összeset nézzük, egyben, nem a csalódásról és a fájdalomról szólnak, hanem magáról az életről. Igaz, a dalaik kb. 80,3% - a a csalódás valamilyen formájáról szól, de az élet tele van csalódással, nem? És van a többi daluk, amik szinte minden hangulatra jók (What You Want, End of The Dream, Call Me When You're Sober  stb.)

 Nagyon nagy hatással vannak rám, de a legfontosabb dolgot csak részben tanultam tőlük. Erre a bizonyos dologra csak azután jöttem rá, hogy meghallgattam a You című számukat, amit Amy Lee (az énekesnő) írt a férjének. Ezután a dal után ismertem fel igazán, hogy igaz, át kell élnünk sok fájdalmat, szenvednünk kell és sírnunk, de a végén mind megtaláljuk a boldogságot, vagy így - vagy úgy (hiszen az Evanescence igazán depresszáns számai addig keletkeztek, ameddig Amy férjhez nem ment).

Az első számuk, amit hallottam. Mindig ez marad a legnagyobb kedvencem.

"So many nights I cried myself to sleep.

Now that you love me I love myself.

I never tought I would say that..."

A kedvenc könyvem ( Ili )

Sziasztok!

Először is szeretnék most a saját nevemben bocsánatot, hogy ennyi ideig nem írtam + írtunk.
Sok dolgunk is volt ( pl.: tanulás ) és miután hazaértünk suliból lehet, hogy a többiek nem de én már hulla voltam. Nah de most nem is ez a cikk címe, hogy én itt a személyes dolgaimról beszélgessek, hanem a nemrég elolvasott kedvenc könyvemről. Am szinte mindig ezt mondom. :)
Szóval a könyv, de előtte legyen egy kis hegyi beszéd az olvasásról. Eléggé sokszor hallom, találkozok azzal, hogy az olvasás uncsi, semmire nem jó, fölösleges,érdektelen, és több és több általuk használt ( számomra ) sértő szó. Először is hagy mondjam el, hogy ha nem lennének könyvek akkor a világ szinte nem érne semmit. Azé szinte semmit, mert a zene még akkor is ott lenne de már az sem lenne olyan élvezetes, mint amilyen véleményem szerint. Hogyha én olvasok az olyan minden egyes alkalommal, mintha egy másik a saját világomba repülnék. Bele a könyvbe amit éppen olvasok nincsen senki és semmi körülöttem. Ott vagyok a szereplők mellett csak inkább szemlélő vagyok. Elképzelem őket ( és ezé nem szeretek előbb megnézni egy filmet és utána a könyvet elolvasni ). Minden könyvvel, minden sorozattal máshova repülök. Időn és személyeken át. És először mindig, de mindig olvassátok el a könyvet és csak utána nézzétek meg a filmet! ( Létszíves ne legyetek olyanok, mint a kocka osztálytársaink, hogy lehurrogjátok vagy leszóljátok azt aki előbb olvassátok el a könyvet, minthogy megnézitek a filmet. Mert a mi osztálytársaink múltkor leszólták Tótit meg Fannyt érte. ) Az olvasás nélkül nem is tudnám elképzelni magam, egészen más ember lennék azt nem tudom,hogy ilyen de az biztos, hogy egy kinccsel kevesebb lennék!! Az olvasás nem csak hobbi vagy ilyesmi, nem az olvasás egy életforma.!!!! Azt tudom, hogy nem volt a kedvencem az alsós irodalom tanárom, de azért nagyon, de nagyon hálás voltam, vagyok és nagyon remélem, hogy nagyon, de nagyon leszek is, hogy megtanított olvasni és írni. :)
Összegezve: imádok olvasni és mindenkinek aki eddig nem olvasott vagy csak nagyon ritkán elolvasott egy-egy oldalt, hogy kezdjen el vagy olvasson minden nap nem egy-egy oldalt hanem húszat vagy harmincat.( Higgyétek el menni fog majd szorítok értetek. :) )
Ahogy a kedvenc írom mondja: ha nagyon "unjátok a gépet" és egész nap a gép előtt ültetek inkább kapcsoljatok offline-ra. Olvassatok, menjetek ki a levegőre egy kis levegőért ( nem füstért, mert az rosszabb , mintha egész héten a gép előtt ülnétek. :/ ) , sétálgassatok, pakolásszatok, segítsetek a szüleiteknek a lényeg, hogy ne számítógéppel/laptoppal történjen ez a tevékenység. Majd ha már nagyon nem bírtok magatokkal :) akkor kapcsoljátok vissza a gépet és lám csodát: nem történt semmi. :) Ez a receptje annak, hogy egy kicsit "kikapcsoljatok" :) . Jah és persze nyugtató ereje is van az olvasásnak. :D

Nah de a könyv ( úgy érzem ez egy nagyon hosszú bejegyzés lesz, bepótolom a hiányt :) ) !
A címe: Fallen. Három részből áll vagyis ősszel jelenik meg a negyedik része. ( Már alig várom :) )
Spoiler!
Lucinda Price egy nem éppen átlagos lány. Olyan bentlakásos iskolába küldik a szülei ahol szinte ő az egyetlen "normális" ember. Ott nem lehet mobil telefont használni, a többi diák nehéz esett és minden mozdulatokat a vörösök figyelik. És nincs bizony levelezés az órákon, inkább tanulj meg papír repülőt hajtogatni és a célba repíteni. A Sword & Cross egy "keménykezű" javító intézet. Lucinda már az első nap két barátnőre talál, Arriane-re és Penn-re. Luce figyelmét már az első nap felkelti egy számára ismerősen-ismeretlen fiú, Daniel Grigori. Luce-t vonza a fiú és nem csak az érte táplált érzelmek miatt. De Daniel Grigori valamiért pont az ellenkezőjét mutatja Luce felé. A fiú több dolgot is elkövet, hogy távol tartsa magától a lányt. Bár egy másik fiú figyelmét is felkelti Luce. Cameronban megvan minden ami kell egy lánynak, kedves, többnyire udvarias és teljesen belehabarodott Luceba. De valamiért Lucet mégis Daniel Grigori vonzza. Majd Lucet a könyvtárban megcsókolja Cam és Daniel ezt végig nézi és bunyóba kezdenek az udvaron. Camet felfüggesztik, Danielt viszont rejtélyes okokból nem rúgják ki. A könyvtár felgyullad és a Luceal együtt a suliba érkező Todd a tűz martalékává vált. :( Daniel a temetőben ( ohh milyen romantikus helyszín :) ) megcsókolja Lucet. Luceban régi, réges régi emlékek elevenednek fel. Daniel elmond neki mindent..... . Nah azé álljon meg a menet :) nem mondom el az egész történetet. Jó olvasást.!

U.I.: A tavasz, a szerelem, az ismerkedés, a megújulás és a kiburkolódzás évszaka, szóval ki a levegőre és éljétek az életeteket!!!! :) <3

Kezdődik.. :) ( Lilla)

Olyan jó volt ma! :)

Az utolsó óránk tesi volt de nem is ez a lényeg hanem amikor kiléptem a suliból hogy ki kísérjem Ilit ,meg szívjak egy kis friss levegőt . Csak úgy kabát nélkül kimentem ,amit nem szoktam mert eléggé fázós vagyok, akkor azt tapasztaltam hogy egyáltalán nem fáztam sőt pár pillanatra még melegem is volt!

 Úgyhogy rádöbbentem ( megnéztem a naptárat) hogy pár hét múlva tavasz <3 :)) 

A tavasz a kedvenc évszakom, részben azért mert akkor van a szülinapom részben mert megújul a természet:

A fák bevirágoznak, a fű újra bezöldül, az állatok előjönnek téli menedékeikből ( már amelyik), a madarak vissza jönnek ,vagy előbújnak és hirdetik nekünk, vidáman ,hogy "itt a tavasz emberek itt a tavasz!". 

És ami számomra az egyik legjobb: végre meleg van :D , és nem kell rétegeket magamra venni hogy még úgy is fázzak, hanem elég csak egy pulcsi és melegem van...

 ( de mondjuk erre még várni kell kb. egy hónapot :/ )

A tavaszban csak egy a rossz ... a bogarak...gyűlölöm a bogarakat, olyan undorítóak és ijesztőek.

 Két olyan bogár van amit "szeretek" : a szent Jani bogár, de csak mert világít, bár közelről őt se viselem el, meg a Katica bogár, mert olyan kicsi, piros és pöttyös, vagyis olyan aranyos.

Amikor ma megsütött a nap sugara, olyan jó érzés volt 3 hónap után érezni, ahogy a D- vitaminokat beszívja a testem. Alig várom hogy végre teljesen tavasz legyen!